Te [Bíbic]

   Szereplők: Choi Youngjae (GOT7) és Cho Kyuhyun (Super Junior)

   Műfaj: fluff

   Figyelmeztetés(ek): utalás szintjén felnőtt tartalom (de tényleg csak utalás szintjén)

A szombat reggelek Youngjae számára mindig hosszúak voltak: szeretett délig, de legalább tíz óráig aludni, aztán addig lustálkodni a paplan alatt, ameddig csak bírta.

Baljával a matrac másik oldala felé nyúlt, de esetlenül csapkodó karja már senkit nem talált maga mellett - ezen nem lepődött meg különösebben, tudva, hogy Kyuhyun már hajnalok hajnalán képes felkelni akár hétvégén is. Nagyot szusszanva dörzsölte meg szemeit, és minden csontját alaposan végigropogtatva nyújtózott végig az ágyon; azután az oldalára fordult, hogy ellenőrizze a Kyuhyun éjjeli szekrényén lévő kicsi ébresztőóra digitális számlapját, és szörnyülködve konstatálta, hogy még fél kilenc sem múlt el.

Tanácstalanul bámulta a plafont. Az ágy puha melege még lustán ölelte körül, de már képtelen lett volna visszaaludni - épp az ágy mellett heverő telefonjáért nyúlt, amikor kinyílt a hálószoba ajtaja, és Kyuhyun elnyűtt edzőnadrágban és egy jobb napokat megélt pólóban lopakodott be. Tekintete azonnal felvillanyozódott, mikor meglátta, hogy Youngjae már felébredt.

- Jó reggelt! - az ágy szélére ült, és csókot nyomott a fiatalabb homlokára.

Youngjae laposakat pislogva kuporodott össze úgy, hogy fejét Kyuhyun ölébe hajthassa; szinte ébren álmodott, nyammogva fúrta arcát félig az idősebb combjába. Kyuhyun becéző ujjai végigfutottak Youngjae szerteszét álló tincsei között, lágyan masszírozva a fiú fejbőrét. közben halkan dúdolva. Mindketten szerették a reggeleket: általában közösen reggeliztek, közben a lehető összes beszédtémán átrágták magukat és elmés megjegyzésekkel fárasztották egymást, a hétvégék pedig csak annyiban képeztek kivételt, hogy a megszokott rohanás helyett annyi idejük volt egymásra, amennyit csak szerettek volna.

A félig leengedett reluxa lapjai között beszűrődő napfény halvány csíkokat festett Youngjae meztelen karjára. Halkan sóhajtva fészkelte magát még közelebb, és a kezét nyújtotta, hogy összefűzze ujjaikat.

- Palacsintát akarok sütni - jelentette ki Kyuhyun.

- Én meg zuhanyozni szeretnék - Youngjae rekedtes hangon dünnyögte. Hozzá sem kellett tennie, hogy veled, mert Kyuhyun pontosan tudta, hogy azok a kedvenc reggelei, amikor annyi idővel gazdálkodhatnak, hogy alig fél órát közösen eltölthetnek a zuhany alatt. A szombatok és vasárnapok ilyen szempontból is előnyt élveztek: temérdeknyi idő állt rendelkezésükre hozzá.

- És az nem várhat a reggeli utánig, igaz? - Kyuhyun kérdésére Youngjae válasza egy fejrázás volt. - Akkor kapd össze magad, mert nagyon éhes vagyok - paskolta meg a fiatalabb vállát, és nyomban felpattant a matracról.

Szó nélkül ment ki a szobából, de Youngjae tudta, hogy a fürdőszobában fogja várni - a gondolat józanító és áloműző hatására ült fel az ágyon, és hiányos pizsamájára ügyet sem vetve bújt bele mamuszába.

A paplanján kívül azonban meglehetősen hűvös volt. Dideregve és libabőrözve botorkált végig a hosszú folyosón, és a fürdőszoba zárt ajtajának kilincsét lenyomva még nagyot sóhajtott. Odabent mindig melegebb volt, mint a lakás többi részében, és a párás levegő szempillantás alatt ébresztette fel. Kérdés nélkül nyitotta ki a zuhanykabin ajtaját, és úgy simult a forró vízpermet alatt álló Kyuhyun ölelésébe, mintha az élet múlott volna rajta.

Néhány forró csók és heves érintés után lassan megmosakodtak, kiélvezték a hétvégével járó szabadságot, végül pedig kiszálltak a kabinból. Kyuhyun elővett pár törölközőt és megszárította vele párját, majd magát is, miközben néhány lágy puszit nyomott a fiatalabb homlokára.
- Már mehetünk is - jelentette ki mosolyogva Youngjae és kisétált a felhevült fürdőszobából. Lassan Kyuhyun is összeszedte magát, és a konyhába sietett.
- Szóval, akarsz segíteni nekem, vagy csak ülsz ott és csodálod tehetséges párodat? - vezette tekintetét érdeklődően a fiú arcára, aki csak vállát megvonva fejtette ki véleményét. Valójában imádott együtt főzöcskézni Kyuhyunnal, de nézni, ahogy izmos karjai és ügyes ujjai dolgoznak fürgén, mégis precízen, mindent felülmúlt.
- Azt hiszem, elég, ha itt ülök, úgysem vennéd sok hasznomat - jelentette ki harminckét fogas vigyorával Youngjae és kényelembe helyezte magát az asztal mellett helyet foglaló egyik széken. Az idősebb még megajándékozta egy rosszalló pillantással, de a szájára húzódó mosolyból lehetett látni, hogy igazán nem haragudott párjára.
- Hogy aludtál? - kezdte a beszélgetést aztán, miközben elővett a hűtőből pár tojást és tejet, de fél szemmel a széken ücsörgő fiúra figyelt, aki kissé összehúzta magát, mikor Kyuhyun száját elhagyták ezek a szavak. Nem igazán aludt jól az utóbbi napokban, de mindig, mikor felkelt, és látta, hogy mellette volt mindaz, ami miatt nyugodtan visszaaludhatott, ismét mély álomba merült.
- Megint rosszat álmodtam. De semmi különös, visszatérő álom volt, tudtam, mi lesz a vége - rágcsálta alsó ajkát, miközben feleakkorára kuporodott, mint amekkora valójában volt. Nem szeretett az álmairól beszélni, mindig gyengének érezte magát, ha a rémálmairól volt szó. A tűzhelynél tevékenykedő férfinak egy pillanatra megállt a keze, majd Youngjae-re nézett. Tekintete tele volt aggódással és féltéssel, de nem tudott mit tenni, a rémálmokat nem tudta elűzni, akárhogyan is próbálta.
- Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz, ugye? - kérdezett rá az egyértelműre, amiről pontosan tudta, hogy a válasz igen lesz, hiszen mióta találkoztak, csak ezt hajtogatta neki, Youngjae pedig általában ki is használta. Most tekintetét a férfira vezette és egy hálás mosollyal mondott neki köszönetet mindenért.

A fiatalabb szó nélkül hagyta a dolgot, lassan emelkedett fel a székéről, és a hűtőhöz csoszogott. Az utolsó aranybarna palacsinta sült a serpenyőben; Youngjae hideg gyümölcslevet vett ki, a szekrényből pedig két színes tányért és két bögrét. Az étkezőasztal bohém eleganciáját növelte a karcsú vázában kornyadozó néhány szál virág, és Youngjae egy halk dallamot dúdolt, amibe Kyuhyun is bekapcsolódott.

- Eszméletlen illata van - hunyta le a szemét Youngjae, és kortyolt egyet a narancslevéből, mielőtt nekilátott volna a tányérján heverő palacsintának. Az ablakon arany napfény ömlött a kicsi étkezőbe, a nyalábok egészen a nappaliig elnyúltak. Ez volt a lehető legszebb része a napnak: együtt voltak, akár csendben, akár harsányan nevetve, ilyenkor mindig jutott idejük a másikra, ki tudtak kicsit szakadni a rohanó hétköznapokból. A reggel szent és sérthetetlen volt.

- Mit fogsz ma csinálni? - kérdezte Kyuhyun két falat között.

- Vár még rám néhány jegyzet, amin át kell rágnom magam… - fintorodott el Youngjae.

- Akkor tedd szabaddá magad estére, mert elmehetnénk valahova - Kyuhyun javaslata csábítóan hangzott Youngjae számára, szívesen ment volna már bárhova, ahová elmenekülhet a beadandó dolgozatok és egyéb elkészítendő feladatok zord világából. - De csak ha mindent megtanultál, nem vagyok hajlandó asszisztálni a lustaságodhoz!

- Igenis - szalutált Youngjae vigyorogva; az első nagy szerelem minden szépsége csillogott a tekintetében, és átnyúlt a piros mintás szalvétája fölött, hogy összfűzhesse ujjait Kyuhyun ujjaival az asztallapon.

***
     Ha van egy perced, KATT és értékeld a ficet! Tényleg csak egy perc, 4 kategóriában pontozunk, 1-5-ig. Külön tudsz minden ficet értékelni, de minden egyessel növeled az esélyed, hogy nyerj egy apróságot!~ (Kivétel: saját ficet tilos értékelni!)
     Ha több időd is van, a szerzők szívesen vennék, ha hagynál nekik kritikát.^^